Labancz Lilla szó szerint beúszott a tévés-filmes világba, ahol egyre határozottabb karcsapásokkal halad: mostanság két sorozatban láthatjuk a Duna Televízióban, a színészet élete fő célja, álma pedig egy amerikai film.
A múlt hét egyik napjának déli óráján a forróság közbeni jövés-menés után otthon ebédeltem, s a hűs szoba magányában bekapcsoltam tévét, hogy a tökfőzelék lapátolása közben beszéljen már hozzám valaki. Kapcsolgatás közben a Duna Tévén ragadt a gomb – aztán hamar megállt a kezemben a kanál.
Ezt a benyomást sulykolja egyre több csatorna, amikor végtelenített szalagként pörgeti le újra meg újra ugyanazokat a képkockákat.
Szegény, szegény néző! Valószínűleg örökre lemaradt egy műsorról. A ludas ebben a köztelevízió érthetetlen sietsége. Szenes Andrea legújabb tévés produkciójának mind a hat részét másfél hét alatt lenyomta az m2, mégpedig a senki által nem nézett kései műsorsávban.
Ha elmúltál már ennyi meg annyi, érthető, hogy olykor jobban érdekel a tegnap, mint a holnap. De ez a te magánügyed. Egyeseknek persze ez feltűnik, és ki is használnak. Sebaj. Az viszont, hogy a mából és a holnapból is tegnapot faragjon valaki, az még téged is lesújt.
Sanoma Budapest © 2008