Mentsük meg a pompomlányt!
2010-01-30 09:22
Hősök, Viasat3
A világot sokan megmentették már, Bruce Willis, Chuck Norris, Sylvester Stallone elég gyakorlottak ebben; de hogy ezúttal a sorsunk átlagemberek kezében legyen, akik ráadásul nincsenek is tisztában feladatukkal - ez új.
Mentsd meg a pompomlányt!
A tévésorozatok hősei is “fejlődésen” mentek keresztül a hosszú évek alatt. Korábban volt az “egyszemélyes hős”, mondjuk a Kulcsember vagy a Fejvadász, akik szinte emberfeletti képességekkel, logikával, erővel, harcművészeti jártassággal rendelkeztek, ami mellé mindig hihetetlen szerencse is párosult. Egyedül oldották meg a bűnügyeket, leplezték le a rosszfiúkat, vették fel a harcot bűnbandákkal, miközben hajuk szála alig görbült.
A magánnyomozók, mint Columbo vagy Jessica Fletcher egymaguk göngyölítették fel a kusza bűncselekmények szálait. Később “nagy párosok” vették át a magányos farkasok helyét, ki ne emlékezne a Dempsey és Makepeace-re, a Starsky és Hutch-ra, vagy a Simlis és a Szende nyomozópárosára? Aztán a hősök elkezdtek csapatban működni. A Vészhelyzet, vagy egyébként bármelyik másik kórházsorozat orvosai már nem önállóan, hanem teamben küzdenek a betegekért, a Pensacola katonái együttes erővel győzik le az ellenséget. Ezekben a csapatokban mindenkinek megvan a maga szakterülete, mindenki profi valamiben, és mindenki hibázik; a tévedéseket, balkövéseket a csapat együtt korrigálja, ha tudja. Korunk legnagyobb Rambója, Jack Bauer csak látszatra magányos hős: az ő munkáját egy egész szervezet segíti, a CTU mindenkor rendelkezésre álló műholdképei, mindig működő PDA-jai, soha le nem merülő mobiljai és Chloe szakértelme nélkül Jack szempillantás alatt feldobná a pacskert.
Az egymás számára ismeretlen átlagemberek csapattá formálódnak és kénytelenek együttműködni az olyan típusú sorozatokban, mint a Lost - Eltűntek. Ilyesmi jelenik meg a Hősökben is, azzal a különbséggel, hogy itt a szereplők nemhogy idegenek egymás számára, de még térben sem nagyon találkoznak - legalábbis kezdetben. Különös képességgel bíró emberek, akik a sorozat elején ébrednek ennek tudatára. A pompomlány Claire bármilyen súlyos sérülésből meggyógyul, Matt hallja mások gondolatait, Nathan repülni tud, Niki emberfeletti erővel bír, Isaac révületében megfesti a jövőt, Hiro utazik az időben - a főszereplő Peter Petrelli pedig mindig a vele közvetlen kapcsolatban lévő egyén képességét veszi át. A szereplőknek közös a küldetése: meg kell menteni a világot a közelgő katasztrófától.
Hogy ez kicsit nehezebben menjen, fel kell venniük a kesztyűt a velejéig gonosz gyilkossal, Sylarrel, aki tud a “hősök” rejtett képességéről, és meg akarja szerezni “tudásukat”. Az egyébként feszültséggel teli sorozat számomra mindig ott válik röhejessé, amikor Sylar mutatóujja láthatatlan lézerkarddá alakul, és felnyitja áldozatai koponyáját, hogy kiszívja belőlük az áhított képességet.
Színészi játék szempontjából a sötét, szúrós tekintetek dominálnak, nagy kedvencem pedig a “mentsd meg a pompomlányt, mentsd meg a világot” jelmondat, ami túlzottan sokszor hangzik el, hátha a néző még nem értette meg, hogy ez bizony fontos lesz még a történetben.
A Hősök alapvetően nem lenne rossz sorozat, csak éppen a vége felé válik nevetségessé. Ekkorra kiderül, hogy gyakorlatilag az összes szereplő egy újabb Mary Poppins, a kenyérpirító a puszta gondolatra dobja ki a tósztot, mindenki röpköd, átmegy a falon, hallja a szívdobogást, Sylar pedig szép lassan mindezt tudja, egyszerre. Hogy ezek után hogy a fenébe képesek a hősök mégis megfékezni őt - számomra ez maradt az igazi rejtély.
Lovardi Tibor
Szólj hozzá a cikkhez!
A cikkhez még nem szólt hozzá senki, legyél Te az első! Vélemény írásához lépj be! Ha még nem vagy tag, regisztrálj a tv24-re!