A tehetségkutatósdi

Ezt nehéz pontozni... (Fotó: RTL Klub)

A Megasztár második szériájának bemutató sajtótájékoztatóján Bakács Tibor Settenkedő őszinte lelkesedéssel azt mondta, hogy „A tehetségnek áradnia kell...” Ezzel a mondatával mintha démonok hadát szabadította volna rá az országra: műsorok születtek, s önjelöltek ezrei vetették magukat zsűrik és szorgalmasan SMS-ező nézők elé. A rostálás végén mindig marad valaki, ám nem biztos, hogy megmarad. Hiszen a kutatás folyik tovább. A felfedezettek meg boldoguljanak, ahogy tudnak, vagy ahogy valaki őket akarja.

A parttalanságot jól példázza a következő eset. Nemrég az amúgy valóban figyelemre méló Vásáry Andrénál verte ki a biztosítékot egy róla írott  – amúgy objektív, és „építő jellegű” kritika: tiltakozott, helyreigazítást követelt. Ugyan miért? Szépen tovább kellene lépkedni, ami egy csillagnak nyilván nehezen megy, még ha kicsi is.

Na de lépjünk tovább: hány sztár-csillag(jelölt) fordulhatott meg az elmúlt évtizedben a képernyőn? Tudja a ló! Akit igazán érdekelt az éneklés, tánc, selyemgombolyítás, az azóta már szép rendben végzi a dolgát.

Mostanra pedig akár szerencsejáték-szinten is lehetne űzni a tehetségkeresést, kaparós sorsjeggyel gyorsítva a képernyőre kerülést, esetleg Kérész Hírnév Automatákat is elhelyezhetnének a nagyobb bevásárlóközpon­tokban és a pályaudvarokon. Biztos lenne a bevétel. Hiszen ez a tehetségkutatósdi amúgy roppant egyszerű és kiszámítható mechanizmus: népszerű produkciók véghezviteléhez keressünk álmodozó egyedeket, akiket ezért (vagy azért) szeret, megszeret a közönség, kicsit faragjunk rajtuk, aztán osztályozzuk őket, s a végére maradó kapjon valami valós értékkel igazából nem is bíró díjat.

Az mindenféle okossággal igazolható, hogy tévénézőként, társadalmi lényként szükségünk van bálványokra, akiket isteníthetünk, legkisebb fiúkra, akikkel együtt sírhatunk-nevethetünk, ám amikor ők is tucatportékává válnak a nézettségi verseny követelte újrázások miatt, az már bizony intő jel. Mivégre ez az egész? Amikor már sokadszorra megcsócsálta, rágogatta s kiokádta őket a mindenható szórakoztató gépezet, legtöbbjükből semmi sem marad. Pedig Kern András is így kezdte...

De ki emlékszik már a Megasztár 3 döntőseire, vagy a Csillag születik utolsó körében szereplőkre? Mintha elkopott volna az egész. Az lesz az igazi tehetség, aki meg tud győzni ennek ellenkezőjéről. (Az év második felében a két nagy kereskedelmi összeakasztja a mikrofonját:  az RTL Klub a licenc X-Faktorral, a TV2 pedig a jó öreg Megasztár ötödik folytatásával lép színre. A versengés eleve kizárja a fair playt. De ne nekem legyen igazam...)

Szövögethetném még tovább, ám biztosan mindig ugyanide lyukadnék ki: egészen egyszerűen más irányba kellene fordulnia a tehetségkutatóknak. Tudnám is, hogy merre! Tavaly óta egy öreg házat újítunk fel falun. Magam ezt megelőzően komoly tehetségkutatásba kezdtem: asztalost, kőművest, villanyszerelőt, ácsot, segéderőt, miegymást kerestem. És bizony nem volt könnyű dolgom. Ha popsztárjelöltet, színpadra áhítozó egyedet kerestem volna, bizonyára több lett volna a jelentkező... Persze néhány kör után így is összeállt a csapat, s egyelőre bírják a szavazataimat!